Érdekességek a nagyvilágban

Ma Magyarországon a teljes káosz és zűrzavar jellemzi a politikát és a közéletet. Két nagy párt "verseng" kegyeinkért, megosztva ezzel az ország lakosságát. Az utcán, az egyetemen, de még egy nyilvános szórakozóhelyen sem igazán lehet úgy eltölteni egy estét, hogy ne firtatná valaki politikai hovatartozásunkat. Ha azt mondja az ember, hogy fúj FIDESZ, akkor kommunistának bélyegzik, ha meg fúj MSZP, akkor hülyének. Sajnos ma nem létezik jó választás. Nézzük a tényeket: mindkét nagy politikai párt kormányzott az elmúlt 10 évben. Mindkettőnek voltak a választásokon ígéretei, s ezekből némelyet még, láss csodát, be is tartottak, ám mégsem az összeset.
Az egész herce-hurca 1997-98-as évben kezdődött, amikor is a FIDESZ kampányígéreteiben többek között kötelezővé kívánta tenni a hittant, javítani akarta az ország helyzetét és ezekkel a szép ígéretekkel meg is nyerte a választást. Ámde: a kormányzásának első éve után az ország gazdasági helyzete bizony nemhogy javult, de romlott. Sajnálatos módon ebben szerepet játszott a rendszerváltás utáni kormányok tevékenysége, valamint a kommunista időkben felhalmozott adósság is, ám a dolgok romlása drasztikus méreteket öltött és már nem lehetett elmenni mellette úgy, hogy csak legyintett az ember, lesz ez még jobb is. Sajnálatos módon a FIDESZ kormány gazdasági hibák sorozatát követte el, és nem hozta meg a kellő, ámde népszerűtlen reformokat. Ezt nem tette meg, helyette felelőtlenül szórta a pénzt. Azután 2002-ben jött a pofára esés, amikor is az MSZP gáláns választási igéreteivel megnyerte a választást. Meddgyesy Péter be is tartotta a választási ígéreteik jó részét, ám volt egy hiba a dologban: a felelőtlen költekezés miatt tovább romlott az ország helyzete, mind gazdaságilag, mind politikailag. Ezek után 2004-ben megjelent a színen Gyurcsány Ferenc és addig példátlan módon, lemondásra bírta a regnáló miniszterelnököt. Ezek után azonban a várt intézkedések helyett nem következett semmiféle változás, csak a sajtója lett egyre jobb a pártnak. Ezek után mindenkit meglepetésként ért az MSZP-s győzelem a 2006-os választásokon, majd jött az öszödi beszéd, jöttek a zavargások, jött a FIDESZ-es demagógia és jött a pártoskodás az egész ország területén. Mindeközben sajnálatos módon a gazdaságunk sosem látott mélypontot ért el. Illetve nem is olyan példa nélküli ez a mélypont a történelmünk során. Példaként visszamennék Szent István kora utáni zavaros időkre, amikor 4 év alatt 3 királyunk volt, majd később Könyves Kálmán után is egy komolyabb válaság következett, Mátyás után Dobzse Ulászló alatt és sorolhatnám még a történelmi példákat, amikor hasonlóan nyomorúságos volt a helyzet.
Akkor is és ma is az "urak" álltak/állnak a háttérben, csak ma az urakat bizony pénzembereknek, érdekcsoportoknak, lobbi csoportoknak nevezhetjük.
Sógorság-komaság. Vajon tényleg ennyire nem tanulunk a történelemből, vajon tényleg egymást kell marni a közép és kispolgárságnak, a szegényeknek? Véleményem szerint nem! Szeretném megérni, amikor magyar-magyart segítve békében élünk e kicsi, megcsonkított ország terültén és amikor nem magyar lesz magyarnak farkasa!
Jól gondolják meg tehát a tisztelt olvasók: megéri a vesztünkbe rohanni két hatalommániás őrült miatt?
A következő téma az oktatás lesz.

4 éve már, hogy rendszeresen utazom a Magyar Államvasutak ZRt járataival és már negyedik éve bosszankodom. Tanulmányaimat egy lakhelyemtől távoli városban kezdtem meg, mivel a környék iskoláihoz hasonlítva, arról a helyről sok jót hallottam és mivel világot is szerettem volna látni. Eszményinek indult a dolog, ám közbejött egy igen kellemetlen körülmény. Név szerint az utazás!!! Az említett várost a legkönnyebben a vasutak révén tudom elérni, ám az azt üzemeltető cég vezetői és koordinátorai rendre megkeserítik az én és utastársaim életét. Az még talán csak hagyján lenne, hogy a vonatok koszosak, büdösek, lepukkantak, ám sok esetben tapasztalom, hogy alig van hely rajtuk. Ez felettéb bosszantó 5-6 órás utazások során, hiszen az ember az út végére tényleg a pokolba kívánja az egészet. Ezen felül a vonatok pontosságát sem kell úgy gondolom bemutatnom senkinek, hiszen sok olvasó utazhatott már ezzel a MÁV-nak nevezett borzadállyal. Az, hogy menetrend, szinte semmit nem jelent a felső vezetésnek és a vonatokat irányító felelős személyzetnek! Az elmúlt pár év során rengeteget késtek a járatok, de "sosem az említett dolgozók hibájából". Nos kérem vérlázító az, ahogyan hülyének nézik az embert a XXI. század elején. Ma amikor olyan lehetőségek álnak a rendelkezésre, melyek révén a szerelvények mozgását 3 méter pontossággal meg lehetne határozni, ebben a korban nem képesek összehangolni még 2 vagy 3 szerelvény mozgását sem! Nonszensz! Mindezek mellett teszik ezt úgy, hogy közben fennen hangoztatják a reklámaikban, hogy ők a folyamatos javulásra, megújulásra törekszenek. Ennek függvényében igen megrázó azt tapasztalni, hogy a szerelvények órákat várakoznak a semmi közepén és ezek után türelemre és megértésre intik az utasokat. Megengedhetetlen továbbá, hogy folyamatosan hülyének nézik az embereket. A Keleti Pályaudvar forgalomszervezése kész vicc! A vonatok indulásának helyéről az utolsó pillanatban értesülő utasok fejvesztve rohannak a megadott vágány felé, veszélyeztetve ezzel mind saját, mind mások testi éppségét. Nevetséges!
Ezen felül az egyes állomások személyzete néha fatális hibákat követ el. Nem egyszer fordult elő velem és ismerőseimmel, hogy adott helyjegyes IC járatokra, bizony néha 2x adták ki a jegyet ugyanarra a helyre. Ez biztosan jó üzlet, de nekünk utasoknak csak bosszúság! Ráadásul, ha ezt különböző állomásokon követték volna el, még megérteném, a rendszer hibájaként könyvelném el, de egy azon állomáson történt meg, és a jegyek egymás után lettek kiadva! Ez már azért felháborító!
Más részről tipikusan ez az a magyar vállalat, ahol megmagyarázhatatlan módon eltűnik egy csomó pénz, mely esetleg fedezné a fejlesztéseket. A rendszer igencsak lyukas!
A teherszállítás röhejes. A minap egy drága autókkal megrakott szerelvény majd egy hetet várakozott egy biztonságilag nehezen biztosítható területen kitéve mind az időjárás, mind az esetleges huligánok szeszélyeinek. Egy másik példa: egy olajcég tankkocsijai 3 napja vesztegelnek az egyik határállomáson anélkül, hogy időben eljutottak volna A-ból B-be! Ez nevetséges. Már neves hírportálokon is megírták, mennyire másként megy mindez külföldön. Ott a vasutasok precízebbek, a szolgáltatások minősége jobb és a menetrend is megbízhatóbb.
Felháborít a helyzet, ám tenni ellene nem tudok. Sajnálatos módon ez az írásom sem fog eljutni az illetékesekhez, vagy ha mégis, ők jót röhögnek rajta, ám a helyzet nem vicces! A magyarok hosszan tűrnek, ám haragjuktól az ég oltalmazzon!
Tehát kedves vasutas dolgozók, kedves MÁV vezetők: ÉBRESZTŐŐŐ! Nem sztrájk kell, hanem korszerűsítés és ésszerűsítés! Nem biztos, hogy a szárnyvonalakkal kell foglalkozni, amikor a fővonalakon is fejetlenség van! Ezt orvosoljuk kérem, utána a többi megoldódik magától!
Minden jót kívánok.
Következő bejegyzésem más vizekre evez majd, ám talán lesz az is ilyen tanulságos!